Dél-Alföld — gasztronómia és fürdők az évszakok tükrében
(a térség kiemelt fesztiváljainak említésével)

Ez a túraajánlat lazán kapcsolódó elemekből áll. Egy vázat építettem fel, ami köré ki-ki saját igényei szerint még tovább pakolhat programokat.
Mivel a túra gerincét a gyógyfürdők adják, és a gyógyfürdős utazások sokszor több hetes tartózkodást jelentenek, itt jellemzők lesznek az egy pontból kiinduló csillagtúra ajánlatok.

A Dél-Alföld meghatározásba három megye tartozik: Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Békés.
A természet gazdagsága, a hévízforrások bősége és a többnemzetiségű tájegység gasztronómiájának ízkavalkádja teszi feledhetetlenné mindazok utazását, akik veszik a fáradságot és legalább 4-5 napot itt töltenek.
Ezen a túrán a fürdőkön és a gasztronómián van a hangsúly. A gasztronómia egyszerűen adódik, hiszen Magyarország éléskamrájába fogunk látogatni. Manapság pedig egyre több a helyi specialitások köré szerveződő fesztivál, ahol lehetőség bőven adódik, hogy finomabbnál finomabb étkeket kóstoljunk.
Igazi relaxációt, kikapcsolódást ígér a túra!
Gyógyfürdőkről írva a bevezetőben pár szót meg kell említeni a hévízkészletünkről:
Magyarország gazdag meleg vizű forrásokban és gyógyvizekben – ezt a megállapítást szinte minden magyar ember, de még az ide látogató külföldiek is tudják. Azt talán kevesebben, hogy a termálvízkészletünk Európában is egyedülálló.
Mi magyarok azt szoktuk mondani, hogy Magyarországon kis túlzással elég lefúrni pár métert a föld alá és termálvíz tör fel.
Termálkútjaink száma valahol 1630 db körül van. A kutak kb. feléből 30-40 °C fokos víz jön fel és a kutak negyede pedig 60 fokosnál melegebb vizet ad. (a 30 °C foknál magasabb hőmérsékletű talajból feltörő források vizét már termálvíznek hívjuk). Sőt, Szentesen van egy lezárt kút, aminek a mélyén 102-103 °C-os víz van!
Amikor ezt mesélem a csoportjaimnak, sok japán vendég kérdezi tőlem, akkor hol vannak a vulkánok? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 16-11 millió évvel ezelőtt még vulkánok is működtek itt, valóban. (A mai Északi-középhegység területén).
A sok hévíz forrásnak az oka az, hogy a Kárpát-medence alatt a földkéreg elvékonyodott és a föld alatt a felszínhez nagyon közel található a magas hőmérsékletű földköpeny. Ezért nálunk lefúrva a föld alá átlagosan 19-20 méterenként egy fokkal emelkedik a talajvíz hőmérséklete, pontosabban a föld alá fúrva 1000 méterenként 46 °C fokot emelkedik a hőmérséklet.
Érdekesség, hogy a felszín alatt 4-5 km mélyen még 200 °C-os víz is lehet. Hogyan? Nagy nyomás esetén a víz forráspontja is emelkedik. Ha ilyen helyen fúrnak kutat, gőz tör ki. Tudunk ilyen jelenségről Magyarországon is. Fábiánsebestyénnél kb. 170-190 Celsius fokos víz van a mélyben. Hatalmas túlnyomás van a föld mélyén, ezért az ott fúrt kút cementtel van lezárva. A helyre szénhidrogént keresve találtak még a 80-as években. Akkor a feltörő gőz halálosan megsebesített egy ott dolgozó fúrómestert. Több mint egy hónapig tartott a kút lezárása, azóta senki nem nyúlt hozzá.
Az igazság az, hogy a többi dél-alföldi fürdő is nagy számban az 50-70–es években végzett olajkutató forrásoknak köszönheti születését. Kőolajat nem, de hévizet találtak, amivel eleinte nem tudtak mit kezdeni az ott élők. Sok szerencsés véletlen közrejátszott abban, hogy felismerjék a vizek gyógyászati értékét. És utána még vállalkozó szellemű mecénások is kellettek, akik az első fürdőmedencéket építették. Ilyen volt pl. a martfűi Tisza Cipőgyár, ami Cserkeszőlőn finanszírozta egy fürdő kialakítását, az első két betonmedence megépítésével.
A gyógyvíz hasznosítása nálunk az elmúlt két-három évtizedben lendült fel igazán.

Ma már több helyen fűtésre is használják. Pl. Szegeden az ivóvíz-minőségű 52 °C-os vizet tisztítás nélkül, közvetlenül kapcsolták be a melegvíz-szolgáltatásba.

De térjünk vissza a gyógyvizes fürdőkhöz, hiszen azok miatt kelünk most útra!
Ezen a túrán a teljesség igénye nélkül szeretnék megmutatni egy párat a rengeteg, szebbnél szebb fürdő közül. A szerintem legnagyobbakat és legegyedibbeket a Dél-Alföldön. 

 

Cserkeszőlő, Mórahalom, Makó és Gyula szerepelnek a palettán

Elsőként az egyik kedvencem, Cserkeszőlő felé vegyük az irányt! Ez a fürdő ma az ország hetedik leglátogatottabb fürdője.
Ugyan közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyébe tartozik, s ilyeténképpen hivatalosan nem a Dél-Alföld része, én mégis kihagyhatatlannak tartom egy dél-alföldi fürdőtúra során Cserkeszőlő érintését. Egyrészt az itteni időjárás is azt indokolná, hogy a legnaposabb magyarországi tájegységbe tartozzon, hiszen évente több mint 2000 órát süt itt a nap, másrészt, mert itt van a legmelegebb vizű hőforrás. Harmadrészt, mert az egyik kedvencem. 

Mióta idegenvezetek, lassan 30 éve reklámozom ezt a helyet. Gyerekkori emlékek is fűződnek hozzá, jártam ott, mikor még csak a két betonmedence állt és pancsoltam a nagyon érdekes óarany-barna színű vízben. Majd felnőttként, megismerve a fürdő kialakulásának történetét még jobban megszerettem.
A csoportjaimban mindig sokan felkapják a fejüket, ha elmondom, hogy itt van az ország legmelegebb olyan gyógyvizet adó forrása, amit gyógyfürdőben hasznosítanak. Itt 92 fokos víz tör fel a mélyből.
Az már majdnem forr – mondják. És ha még elmondom, hogy milyen kalandosan találtak itt vizet!  És hogy maga a fiatal város is a gyógyvíznek köszönheti létét!
Cserkeszőlő ugyanis egy nagyon fiatal település, az 50-es években Tiszakürt külterületének számított. A külterület régi neve Kisasszonyszőlő volt, az idetelepített szőlők miatt.
Az 1940-es években itt is, mint sok más helyen, olajat kerestek, de helyette 92 °C fokos vízre bukkantak, melynek az értékét akkoriban nem tartották nagyra, ezért azt elzárták. (1943-ban járunk.)
Az itt élők azt mesélik, hogy 1948-ban kíváncsiságból újranyitották a kutat, de az úgy be volt rozsdásodva, hogy kinyitni még sikerült, de visszazárni már nem, így a forró víz ömlött kifele és mivel az elárasztotta volna a környező szőlőket kipusztítva azokat, az itteniek több héten át tartó megfeszített munkával árkot ástak, hogy elvezessék a vizet távol a szőlőtől. A mezítlábasan árkot ásók között voltak olyanok, akik különböző reumatikus panaszokkal küszködtek. A több héten át tartó árokásás után azt vették észre, hogy csökkentek a panaszaik. Így jöttek rá, hogy az itt feltört víz gyógyhatású. Évekig csak úgy jártak oda az emberek az árokhoz gyógyulni, hogy az árokban folyó vízbe ültek bele, vagy egy-egy kis oldalágat, természetes medencét alakítottak ki és abban áztatták magukat.
Ma már tudjuk, hogy az itteni víz az egyik legjobb gyógyvíz Magyarországon. Alkáli-kloridos hidrogén-karbonátos, jódos-brómos gyógyvíz, ásványianyag-tartalma meghaladja literenként a 3600 mg-ot, ami rendkívül magas!
Elsősorban mozgásszervi, krónikus degeneratív gerinc- és ízületi betegségekre, csontritkulásra jó, azon kívül ortopédiai műtétek és balesetek utáni rehabilitációra is használják. Egyes bőrbetegségek, nőgyógyászati betegségek esetén is nagyon hatásos. Inhaláció formájában asztmásokon segít és orrmelléküreg gyulladásban szenvedőknél is jótékony hatással bír.

Aki Cserkeszőlőre tervez pihenést és a testi bajok kúrálása mellett szeretne finom helyben termett gyümölcsöket enni, helyi mulatságon részt venni, annak érdemes a nyári hónapokra vagy szeptemberre tervezni az utazását.
Nyáron adott a rengeteg ízletes gyümölcs, őszibarack, sárgabarack, nyár végén, majd szeptemberben pedig a szőlő. Mellette vitamindús zöldségekből is bőven kínálnak a helyi piacokon.
Ha van szőlő, akkor van bor is. A táj jellegzetes szőlőfajtája a kövidinka, ami az itteni könnyű fehérbornak az alapja.
Helyi rendezvény a Cserke vitéz napok, minden évben július harmadik hétvégéjén tartják. Akkor meg lehet kóstolni a helyi termelők borait.
Viszonylag új magánkezdeményezés a Tiszazugi Birkafőző Fesztivál, aminek szintén Cserkeszőlő ad otthont, augusztus elején. Természetesen akkor a birka van a középpontban.
Egyébként az ételekben már érződik a kiskunság és az alföld hatása, jellemzők a pásztorételek, a tészta minden formában és mennyiségben: levesben, főételhez, desszertként. Pl. tarhonya, szilvalekváros derelye.
Nincs egy órányi autóútra Kondoros, ahol júliusban tartják a Betyár napokat. Itt a csárda melletti téren hatalmas kondérban főzik az alföldi kaszás levest, ami nem más, mint jó kis káposztaleves szalonnával, kolbásszal bolondítva és tarhonyával laktatóbbá téve.
Augusztus elején véve fürdőkúrát Cserkeszőlőn, még javasolnék egy kitérőt Csongrádra is. Mindössze 40 perc autóútra van Cserkeszőlőtől. Ott minden évben augusztus elején tartják a Körös torki napok rendezvényt, ahol szintén rengeteg lehetőség adódik a gyomor örömeinek adózni.
Ha igazán nagy nagy gasztro eseményre vágyunk és a gyógyfürdő látogatást előre meg tudjuk tervezni, akkor szeptemberre tegyük az utazásunkat.
30 perc autóútra Cserkeszőlőtől (a 44-es úton) van Szarvas, ahol minden évben szeptemberben, szilvaérés idején tartják a szarvasi Szilvanapokat. A környék leghangosabb és legtöbb látogatót vonzó fesztiválját. A program fontos része a helyben termő szilva feldolgozási lehetőségeinek és fogyasztása sokszínűségének a bemutatása. Van itt minden szilvából: levesek, húsételek szilvával, derelyék, sütemények, desszertek, cibere, lekvár.
A Szilvanapokon általában 25-30 féle étel készül. De nedűként is kóstolható ez a gyümölcs, üdítő vagy szilvapálinka formájában. Sőt, itt még szilvás sört is lehet kóstolni.
Ilyenkor az egész várost belengi a sülő-fövő szilva isteni illata! Kihagyhatatlan esemény! 

A következő fürdő, amit javasolnék, az a Mórahalmi Szent Erzsébet fürdő.

Pár szó magáról a településről:
Mórahalom régen Szegedhez tartozott, majd 1950-ben vált külön Szegedtől. 1989-től városként szerepel a térképen. Ezzel Csongrád megye legkisebb városa lett. (Területe és lakosainak száma, 6300 fő.) Napjainkban már Hild díjat is megérdemelt település. 2006-ban gyógyhelynek nyilvánították.
Egyébként hivatalosan gyógyhely minősítéssel rendelkező település 26 db van az országban.
Mórahalmon már a 60-as évek óta igyekeznek kihasználni a föld mélyéről feltörő értékes termálvizet.
Eleinte egy Városi Fürdő működött, ami egy 1960-ban fúratott 660 m talpmélységű termálkútnak köszönheti létrejöttét. Az a kút jelenleg is üzemel, alkáli-hidrogénkarbonátos vizet adva. Később fúrtak még egy kutat, ami 39,5 °C fokos, ásványi anyagokban gazdag, jódos jellegű vizet ad. 1999-ben kapta meg hivatalosan a gyógyvíz minősítést. Fürdőkúraként kopásos és gyulladásos ízületi, illetve gerincbetegségek, izom, reuma valamint nőgyógyászati betegségek kezelésére szolgál. A víz még gyógyhatású a térd-, és váll-ízületi megbetegedésekben, ezért hívják a környék „térd- és váll gyógyhelyének”. A meleg víz fokozza az anyagcserét, meggyorsítja a vérből a tápanyagok felszívódását, fokozza a sejtekből a salakanyagok leadását. Az itteni gyógyvizet ivókúraként is ajánlják az emésztőrendszeri megbetegedésben szenvedőknek.
2004-ben átépítették a fürdőt, új nevet kapott, Szent Erzsébetnek hívjuk ma. A közelmúltban még 3 kutat fúrtak. Helyi érdekesség, hogy minden kútnak nevet adtak, így van ott ma Erzsébet, Árpád, Szent László, Hunyadi nevű kút és gyógyvíz, melyekkel a Fürdő medencéit is töltik. Ásványianyag-tartalmuk 1949 és 3350 mg/ liter között van, kúttól függően. Az elmúlt években a hatalmas fejlődésnek köszönhetően a vendégszám is megugrott, volt olyan év, hogy több, mint 350 000 vendég fordult meg a fürdőben egy év alatt! Külföldiek is jönnek szép számban, a határ közelsége miatt pl. sok a szerb vendég.
Ha helyi gasztronómiáról van szó, Mórahalom legjellegzetesebb ételéről beszélve a Rózsa rétest kell említeni. Ez nem rózsával töltött vagy rózsa formájú rétes, hanem a Rózsa családnál anyáról lányára hagyományozott recept alapján készült rétest jelent.

 

Rétes már létezett a XVI. századtól, feltehetőleg török hatásra terjedt el. Népszerű süteménnyé a XIX. sz-ban vált az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az Alföldön a paraszti családoknál sütötték sokat, könnyen elkészíthető édesség volt, hiszen minden alapanyag megvolt, a liszt a víz, a zsír. Akkoriban még nem töltötték, olcsó, jó éteknek számított. Régen az alföldi emberek azt még nem tudták, hogy milyen kincs van a birtokukban. Ugyanis a hely adottságainak köszönhetően kiugróan magas sikértartalmú liszt miatt lehet úgy nyújtani a tésztát, ahogy sehol máshol. Később ismerték fel az ottani rétes egyediségét és egyre híresebb lett. Nem kitaláció, hogy a XIX. században már a párizsi Ritz Hotelben is szolgáltak fel Rétes Hongrois-t azaz magyar rétest. És a szállónak a cukrászai valóban Magyarországra jöttek megtanulni a készítését. (A mi rétesünk a bajor rétestől különbözik, ott vastagabb a tészta és ott nem húzzák, hanem nyújtják.)
Ma a Rózsa réteshez külön malom szolgáltatja a lisztet. A család ha nem elégedett a liszt minőségével, visszaküldi a malomnak, hiszen a nyújtáshoz a liszt a legfontosabb. A Rétesházban kaphatunk és kóstolhatunk belőle. A helyi lakodalmakban mai napig elmaradhatatlan desszert. 
Azon a vidéken a rétesnek még fesztiválja is van, a Dél- alföldi Rétesfesztivál, amit minden évben július 5-7 között tartanak Mórahalmon.
Másik zajos nyári eseménye a városnak a Bivaly fesztivál, amit 2012-től tartanak meg minden évben, július elején. Akkor természetesen a bivalyból készült ételeké a főszerep. Húsimádóknak ajánlott!
Szintén jellegzetes étek Mórahalmon és készítésének hagyománya van, az a kecskesajt. Helyben termő fűszernövényekkel kicsit megbolondítva az ízét, még finomabb.
Persze ott is teremnek a finom gyümölcsök, mint az őszibarack, sárgabarack, szőlő, alma. 
Régen, a 60-as években az őszibarack-termesztés virágzott a vidéken. Még ma is terem az őszi- és a sárgabarack, de a most 60-as 70-es korosztály jól emlékszik, hogy a 60-as években mennyi csodafinom, édes őszibarack termett itt. Sajnos az időjárás kiszámíthatatlansága miatt egyre csökken a barackosok száma.
De azért van még barack, sőt marad mindig jó kis őszibarack pálinkára való is! Ha esetleg november elején vetné a sorsa az utazót Mórahalomra, nem kell attól tartani, hogy túl csendes lesz a város, akkor tartják ugyanis a Pálinka és tepertő fesztivált. Már a téma is garantálja a jó hangulatot!
És még egy érdekesség, napjainkban ez a hely a magyarországi spárgatermesztés egyik bástyája.
Mórahalomhoz Szeged nagyon közel fekszik. Ha igazán nagy buliba szeretnénk csöppenni, és össznépi eszem-iszom programokra vágyunk, legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, Szegedre kell menni. Ebben a túraleírásban is írok még részletesen róla, csak előbb egy fiatal és szintén Szegedhez közeli fürdőkomplexumot szeretnék röviden megmutatni, a makóit.

 

Makó
10 évvel ezelőtt még nem tettem volna bele egy fürdőtúrába, de a 2012-ben épült Hagymatikum miatt, ha az idő engedi, erre a városra is szánnék egy rövid megállót. Nem kimondottan az itteni gyógyvíz különlegessége, hanem a fürdőépület miatt. A Makovecz Imre tervezte épület egy látogatást mindenképp megér! Ha külföldi vendéggel vagyunk azért, hogy lássa a világhírű építész egy alkotását legalább, ha magyarral, akkor pusztán a szemnek szóló élmény miatt. Maga az épületegyüttes impozáns. A belső terek kialakítása persze összhangban van a külalakkal, nagy belmagasságok, kis zugok és fa mindenütt. (Aminek azért a karbantartók nem annyira örülnek.)
Az itteni gyógyvizet a 60-as évektől ismerik és hasznosítják, de eleinte, egészen a 90-es évek elejéig csak 3 kis medence volt. A víz alkáli-hidrogénkarbonátos jellegű, enyhén sárgás színű, 41°C-os hévíz, amely az ízületi és gerinckopásos betegségek, idült ízületi gyulladás, az ideggyulladás, az idegbénulás, valamint a sorvadt izmok kezelésére, gyógyítására alkalmas.
Úszómedence itt nincs, ebben a fürdőben inkább a gyógyászaton és a fürdőélményen van a hangsúly.
Kis színes: A főbejárat előtt, a tér baloldalán a vendégek figyelmét felkeltheti egy fémszív. Általában tele van kupakokkal. A kupakgyűjtő egy aránylag új kezdeményezés, a benne összegyűjtött kupakok leadásából befolyt pénzt az Önkormányzat jótékony célokra tervezi felhasználni. (A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy átlagosan havonta egyszer megtelik a fémszív kupakkal.)

Makón még a távolsági buszok állomása is megér egy megállót egy fotóra, hiszen az is Makovecz mű.

A túra címében ígértem mindig az adott helyhez kötődő gasztronómiai ismertetést. Itt a hagyma az, ami mindenkinek eszébe jut a helyről. Az imént bemutatott fürdő neve is utal arra, hogy a városban mennyire fontos a hagyma. A makói hagyma régen is fogalom volt. Ma már a Hungaricumok közé sorolják, de sajnos egyre kevesebb helyen lehet hozzájutni. Nem a magról vetett, hanem a dughagymáról ültetet hagyma, ami küllemében aranybarna, szárazhéjú, kemény, az az igazi makói. A helyi adottságok (meleg, száraz idő, tápanyagban gazdag talaj) és az ültetési mód miatt az itteni hagyma jóval magasabb szárazanyag tartalmú (16%, míg máshol, a hagyma 10% körül van). Ezért kevésbé romlik, jól eltartható és jól szállítható. Ez a titka a sikerének.
Ha finom igazi makói vöröshagymát akarunk venni, ne is Makón keressük, hanem az úton Szeged fele álljunk meg Ferencszálláson. A 43-as út mellett végig a házak előtt ki vannak pakolva a hagyma, krumpli halmok, nyáron még más zöldségek is. Ízlésesen, jó áron, nagyon finomak.

Ha van alkalmunk errefele egy gyors ebédet vagy vacsorát is elkölteni, ajánlom a makói halpaprikást gombával és túrós csuszával. Itt a halpaprikás jellegzetessége, hogy csípős kolbászt raknak bele.

Ha Mórahalom vagy Makó a kiválasztott fürdő, ahol pihenni szeretnénk, akkor gasztronómiai élményutazásra Szeged kihagyhatatlan célpont, mint pár bekezdéssel előbb szóltam róla. Mindkét fürdőhelyhez fél órányi autóútra található a Dél-Alföld legnagyobb városa. Nemcsak a gyomornak, de a szemnek is gyönyörködtető élményben lesz része annak, aki idelátogat, hiszen a város a szecessziós építészet egyik fellegvára volt és az építészeti remekek nagy része megmaradt az utókornak.

Szeged - a megkerülhetetlen, a mindig nyüzsgő szecessziós építészeti ékszerdoboz.

És nem mellesleg a térség gasztronómiája itt koncentráltan jelenik meg a különböző fesztiválokon. Engedjék meg, hogy itt ne a fürdő, hanem a gasztronómia legyen „terítéken”.

Szegedet a Napfény városának is hívják. 2006-tól Európa-díjas város.
Nem lehet nem beszélni róla, hogy ebben a városban kutatott és tanított Szentgyörgyi Albert, aki a szegedi fűszerpaprikából állított elő C vitamint. Nem is lehetne jobb bevezető a helyi jellegzetes ételekhez, ugye?
Paprika minden mennyiségben és Pick szalámi és halászlé, hogy csak a leghíresebbeket említsem.
De mielőtt a gasztro túrának nekiindulnánk vagy belecsöppennénk egy fesztivál közepébe, tegyünk egy gyors sétát a városban, mert ebben a városban muszáj, hogy egy kis szellemi táplálékot is magunkhoz vegyünk!
Mert legyen csak egy félnapos kirándulásról szó, senki el nem mulaszthatja, hogy elmenjen a Dóm térre és végigsétáljon a gyönyörű árkádos épületegyüttes alatt a Nemzeti Emlékcsarnokon, ahol a magyar irodalom, tudomány, festészet, építészet kiválóságainak szobrai mellett még hazánk nagy politikusainak és gondolkodóinak szobrait is végig lehet nézni. Ha azt is fel is szeretnénk sorolni, hogy a szoboralakok mit tettek a nemzetért, mit alkottak, az egy egész napos történelem- és irodalomórával is felérne.

Külföldi vendégeknek is érdemes itt keresgélni egy kicsit. Több olyan szoboralakot is lehet találni, akinek a nevét, származását, életútját vagy művét említve a más országból érkező látogató felfedez valamilyen kötődést a saját hazájával.
Nekem egyik kedvenc költőm Arany, persze ő is itt van! Tiszteleghetünk itt még olyan nagy tudósok szobrai előtt, mint Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert.

Nagyon szeretem Ybl Miklós épületeit. Az ő szobrát is megtalálhatjuk. Ő vetette papírra, majd építette fel a budapesti Operaházat, ő tervezte át és fejezte be a Szt. István Bazilikát. (És lett még megannyi gyönyörű palota tervezője.)
Vagy nagy magyar festőkkel is találkozhatunk itt, mint pl. Munkácsy Mihály.
De még operaénekes szobrát is látni itt, Gregor Józsefét, aki ebben a városban halt meg.
Olasz vendégeknek érdekes lehet itt Ozorai Pipo szobra, aki olasz származású volt ugyan, de Magyarországon telepedett le és itt kapott aztán ország-bárói címet. Hadvezérként is érdemeket szerzett.   
A szobrok között sétálva megakadhat a szem még Clark Ádám nevén. Mit keres itt? - kérdezhetik a külföldi turisták. Ugye mi tudjuk? Benne tisztelhetjük a Lánchíd építőjét, sőt a Váralagút tervezőjét is. Különben ő Magyarországon telepedett le és itt is halt meg.
És itt van Mária Terézia szobra is, osztrák vendégnek mindenképpen mutassuk meg!
A szobrok jelentősége nem homályosíthatja el a Fogadalmi templomot. Ha időt tudunk szánni, hogy belépjünk, s megcsodáljuk belsejét, el ne mulasszuk közelről megnézni a szentély fölötti Mária képet mozaikból! Hímzett szűrbe, szegedi papucsba öltöztetett Máriát csak itt láthatunk. Az orgonáról mindig elmondom, hogy Passau és Milánó után itt van Európa harmadik legnagyobb orgonája.
Majd a templomban egy percet szánjunk Klebersberg Kuno síremlékére (az igazi sír az altemplomban van). Ő volt a most is formáját őrző Dóm tér hangulatának, alakjának megálmodója. A város panorámáját megnézni kívánkozók 302 lépcsőfokon fel tudnak menni a toronyba, ahonnan tényleg pazar kilátás nyílik.
Kis színes: ha véletlenül június 4-én járnánk a Dóm téren és az Aradi vértanúk tere felé igyekeznénk, az oda vezető kapuk közül az egyiket bezárva találnánk. Ez a Trianoni kapu, ami az I világháborút lezáró békeszerződésre emlékezteti az itt élőket. S mivel a béke Magyarország számára hatalmas veszteséget jelentett, a szerződés megkötésének évfordulóján minden évben jún. 4-én lezárják ezt a kaput. Az egyetemisták UV kapunak is hívják. Kitalálják, miért?
És akkor még gyorsan tegyünk egy rövid sétát a Széchenyi térre, nézzük meg a Városháza homlokzatát és a Városháza emeletét a szomszédos épülettel összekötő Sóhajok Hídját, aminek a történetét érdemes meghallgatni. Az ugyanis egyetlen alkalomra épült: Ferenc József látogatására. 1883-ban történt, hogy idelátogatott a császár és a Városházán fogadták őt a helyi előkelőségek. Viszont a szállása a szomszédos Bérpalotában volt, ahonnan nevetséges lett volna hintóval közlekednie, de gyalog meg mégsem volt ildomos egy császárnak! Az előkelő vendéget fogadók így gyorsan építettek neki egy zárt híd-folyosót, amely a magasban összekötötte a két épületet. Így a császár az utca felett sétálhatott át a fogadásra.
Szellemi táplálkozásunk befejezéseként a Reök Palotához menjünk, ami az európai szecessziós építészet, ezen belül a francia és belga Art Nouveau irányzat egyik kiemelkedő darabja. Magyar Ede tervei alapján épült.
Érdekességként megemlíteném, hogy Munkácsy Mihály rokoni kapcsolatban állt a Reök családdal, mert Munkácsy édesanyja Reök Cecília volt, Reök István testvére. A Reök palotát pedig Istvánnak az egyik fia, Reök Iván építtette. 
És ha már ezerrel fotózunk, nem maradhat ki Máté Bence neve, napjaink világhíres fiatal fotósa.  Ő is ebben a városban született. Állítólag ma ő a világon a kilencedik legismertebb magyar ember.
Miután egy nagy sétát tettünk a belvárosban, kellőképpen megéhezve, jöhetnek a földi élvezetek!
Az első, amivel közelebbről ismerkedünk, az a szegedi paprika. Nemcsak Szeged, hanem a környező kis falvak, pl. Szatymaz is beletartozik a kiváló paprikát adó régióba. Valóban isteni az íze, a piros paprikák közül az egyik legfinomabb az országban. Van aki hosszú évek óta ugyanattól a termelőtől vásárol. Édesanyám is. Ha a paprikát nem termelőtől vásároljuk, hanem boltban, sajnos ma már nagyon meg kell nézni a címkét, nehogy valami gyengébb minőségű keveréket sózzanak ránk!
Miért pont Szeged és környéke adja a legjobb ízű paprikát? Itt nagyon magas a napsütéses órák száma, 2500 óra, kiváló minőségű a feketeföld és az itt élő termesztők már több mint 250 éves tapasztalattal rendelkeznek a paprika termesztés terén. Sajnos már hamisítják is, ami talán nehezebb lett 2010 óta, mióta a szegedi paprika és a fűszerpaprika őrlemény oltalom alatt álló termékké vált.
Lehet, hogy nem sokan tudják, hogy paprikából először csak csípős létezett. Azt mondják, az 1930-as években valami genetikai hiba folytán termett olyan paprika, ami nem lett csípős. Annyira nagy lett utána a kereslet, hogy azt tovább nemesítve beindult a nem csípős paprika termesztése is.
Ha valaki nem csak enni szeretne, hanem többet megtudni a paprikáról, ajánlom a röszkei Paprika Múzeumot meglátogatni.
A paprikát persze magában nem nagyon esszük, de errefelé az elkészített ételek nagy része pirosan csillog a benne levő paprikától.
Szeged másik nemzetközi hírű élelmiszere a Pick szalámi, ami 2007 óta Európában védett élelmiszerként van nyilvántartva.
Ha venni szeretnénk belőle, akkor a Pick gyár mintaboltjába érdemes elmenni. Kicsit távolabb van a centrumtól, a Horgosi utcában, de megéri a fáradság! Pick szalámik, Rákóczi szalámi, Turista szalámi – mind kapható itt, 30-40 dkg-os rudakban. Ha a külföldi vendég azt túl nagynak találja és csak egy falatkát enne a híres gyártótól, akkor javaslom, vegyen szalámi végeket vegyesen csomagolva. Ez így nem túl biztatóan hangzik, de már sokan követték a tanácsot és nem bánták meg!
De nem csak szalámit kaphatunk ebben az üzletben, hanem paprikaolajat is! Most a Rubin paprika gyártóét kapni, fűszerpaprika magjából hidegen sajtolva.  Van édes és van csípős is, nem lehet kihagyni!
Sőt, itt még tölthető, sózott vékonybelet is lehet kapni, ami a kolbász készítéshez elengedhetetlen.
A városban volt Pick Múzeum Paprika Múzeummal összekötve a Felső Tisza parton, de sajnos 2 éve bezárt, még nem tudni, lesz-e folytatás.
Még egy ételt említenék innen, a tápéi tarhonyát. A Dél-Alföldön a tarhonya is hagyományos étel, rengetegszer használják köretnek, de errefelé még édesség is készül belőle! A régi paraszti életmód a magyarázat. Adott volt a jó minőségű és olcsó liszt, a háztájiban a tojás, így tésztát ettek elődeink, abból sokat. És hogy ne legyen unalmas, a formát variálták. Így született a tarhonya. 

És akkor lépjünk tovább gasztro fronton, mikor lehet igazán élvezni a szegedi ízeket? 
Igazán koncentráltan találkozni a környék ízeivel persze a fesztiválokon lehet. Én most csak a városban tartott legrangosabbakat emelném ki. De hozzá kell tennem, hogy a környéken rengeteg a fesztivál és minden évben újabbak is megjelennek a palettán.
Amennyiben tél végére tervezzük fürdőkúrát venni a közelben, akkor időzítsünk úgy, hogy március idusán biztosan Szeged közelében legyünk, a Toros Pálinkafesztivál idején. Sertésimádóknak kiemelt program! Ilyenkor az évszaknak megfelelően a disznóságoké no meg a káposztáé a főszerep: hurka, kolbász disznótoros hangulatban és persze a melengető pálinka hozzá dukál!
Ha tavasszal tervezünk utazni, időzítsük úgy, hogy a „Szeged napja” és a szegedi Borfesztivál eseményeken részt vehessünk. Egy hét ünneplés úgy, hogy a május 21-e beleessen. Az apropója, hogy 1719. máj. 21-én Szeged visszaszerezte város jogállását és címert kapott. Ennek emlékére ünnepelnek a szegediek minden év májusában. 1994-től a Szeged napjával egy időben tartanak Borfesztivált is, van itt aztán eszem –iszom!
Mellette Hidi vásár színesíti a programsorozatot, ami az Öreg hídon és a Híd utcában csalogatja a látogatókat. Ha szerencsénk van, megkóstolhatjuk még a névre bizarrnak tűnő csíramálét vagy a már említett mórahalmi rózsa rétest is.
Nyáron az egész város felbolydul. Az itt tartott Szabadtéri Játékok ma már nemzetközi hírnévnek örvend. Természetesen a helyiek ilyenkor is elhalmozzák az arra járó vendéget minden földi jóval.
Gasztronómiai szempontból a nyárból az augusztust emelném ki.
Ugyanis 2008 óta minden év augusztus 15-e körüli hétvégén rendezik a Hungarikum Fesztivált. A négy napos rendezvényen természetesen a középpontban a magyar kultúrához kapcsolódó minőségi termékek állnak, de persze a fesztiválon részt vesznek őstermelők kiváló hústermékekkel, sajtokkal, lekvárokkal, aszalt gyümölcsökkel. Persze a pálinkák, az egyedi, kis tételben palackozott különleges borok sem maradhatnak el. 
Minden év szeptember első hétvégéje a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál ideje.
Ilyenkor a valamikori Vízibástya maradványán 5000 literes óriásbográcsban készül a híres zamatos szegedi halászlé (általában a Roosewelt téri halászcsárda főzi). Többféle tiszai halból, különleges többlépcsős eljárással főzik. Itt nincs tészta a halászlében, mint Baján! A halászléhez elengedhetetlen a vöröshagyma, ami természetesen csak makói lehet, a paprika, ami szegedi és a só, ami többnyire erdélyi sóbányákból jön. Még halászléfőző verseny is van, amiben családok, baráti társaságok vehetnek részt. Természetesen kóstolni lehet!
Szeptember közepén visszatér a Borfesztivál a városba (2019-ben volt a 9-ik alkalom), ezúttal a Dóm téren állítják fel a boros pavilonokat, ahol az ország legjobb borai vonulnak fel. Itt ugyan a boré a főszerep, de azért a kísérő falatokban megjelennek a helyi ételspecialitások is.
Ha pedig nem vágyunk fesztiválra, zajos dínom-dánomra egyszerűen csak szeretnénk a hasunkat megtölteni a helyi ételekkel, jó szívvel ajánlom még megkóstolni valahol az alföldi gombóclevest, az alföldi krumplis tarhonyát és az alföldi rakott zsemlét.

Ennek a túrának utolsó állomása Gyula.

A Gyulai Várfürdő a másik kedvencem, ahova mindig visszatérek

A gyulai Várfürdőnek már a környezete is olyan impozáns és a város hangulata is annyira megragadó! Látszik, hogy rengeteg a vendég, mégis árad belőle a nyugalom. A sok-sok virág, és zöld, a Fürdő körül a hatalmas park, a történelmi emlékek, látnivalók, programok, mind hozzájárul Gyula vonzerejéhez.
Itt Szegedhez hasonlóan egy kis körsétát tennék a városban, csak a legnevesebb látnivalókat bemutatva, mert úgy gondolom, Gyula ezt megérdemli. Majd utána jöhet a fürdőzés!
Habár békéscsabai vagyok és gyerekkoromban én is részese voltam a két város lakói között az állandó versengésnek, nekem Gyula és Békéscsaba ugyanolyan szerelem, bármelyikbe érkezem, ugyanúgy dobog a szívem.
Itt született Erkel Ferenc, a magyar himnusz zeneszerzője. Ezt minden magyarnak illik tudni. Szülőháza 1970-től Emlékmúzeum.

A róla elnevezett teret idén újították fel (2020). A tér közepén Erkel szobor, ami a tér új formájával sokkal jobban láthatóvá vált minden irányból. A felújítók terve az volt, hogy a tér egy versenyzongorát formázzon. Ha jól megnézzük, sikerült is. Új elem a gránitból készült sakkasztal. Az ötlet valószínű onnan jött, hogy Erkel szeretett sakkozni. Utolsó ottjártam épp a tér megnyitójára esett, amikor az asztalon még bábuk is voltak, azt sajnos nem sikerült megtudnom, a bábukat hol fogják tárolni?
Ugyanezen tér nyugati oldalán található az ország második legrégebbi cukrászdája, a Százéves. (A legrégebbi a Budai Várban a Ruszwurm.) A cukrászda biedermeier belsője megőrizte a XIX századi hangulatot, a sütemények és a gyulai Cadeau bonbonok pedig isteniek, persze az ízekben azért az új irányzatok is megjelennek (pl. mojito bonbon). Vehetünk még kézzel készült csokoládét Erkel Ferenc vagy a Százéves cukrászda fényképével díszítve. A felszolgálók ruhája pedig illeszkedik a miliőhöz.

A Százéves Cukrászda közelében van a Ladics ház, sok útikönyv ír róla, én most nem a polgári emlékeket, hanem inkább egy költő nevét említeném meg. Ha Petőfi költészetét szerető vendéggel vagyok, a Ladics ház oldaláig elmegyek. Ott egy emléktábla tudatja velünk, hogy 1849 júliusában itt járt Petőfi, Szakál Lajos költőt meglátogatni. Ez a dátum azért érdekes, mert Petőfinek ennek a hónapnak a végén veszett végleg nyoma.
Dán vendégekkel sétálva, érdekességként elmondhatjuk, hogy Andersen meséit Petőfi felesége, Szendrey Júlia fordította magyarra.
Elmondanám még, hogy itt az Ajtósfalva nevű városrészben született a világhírű festő, a német reneszánsz kiemelkedő alakjának, Albrecht Dürernek az édesapja és nagyapja is. Német vendégek biztosan ismerik a nevét.
Most már vegyük a Fürdő felé az irányt.
Ha járművel közeledünk a Fürdőhöz, az embernek egyre nagyobb kedve támad, hogy kiszálljon buszból, autóból. A Várkert utca elején a Kishídhoz érve én is a gyalogos folytatást javaslom. Egy hatalmas, majdnem 9 hektáros parkba érkezünk. Jobbra az Almásy kastély, balra kicsit előrébb a Csónakázó tó és tőle balra a Gyulai Vár. Olyan harmóniában tárul elénk mindez!
Az utazó itt megáll és fényképez. A lélek is örül, úgy gondolom.
Az Almásy kastély napjainkban látogatható, az elmúlt években gyönyörűen rendbehozták.
Magyar vendégeknek meg szoktam említeni, hogy Erkel Ferenc is járt itt a falai közt, és Munkácsy Mihálynak itt indult festő pályafutása Szamossy Elek inasaként. Manapság akár éjszakai túrán is részt vehetünk. A gyermekekre is gondol a kastély, egész évben rengeteg érdekes program várja őket is, újabban szabaduló szoba várja a kalandkeresőket.
A Fürdő közelében magasodó Gyulai Várról kell szólnom még. Ez ugyanis Közép-Európa legépebben maradt síkvidéki téglavára. A XIV-XV. sz-ban épült. Látott törököt, Hunyadiakat. Az, hogy abban a korban falát a Körösből vett agyagból égetett téglából építették, Európában is egyedülálló!
Több, mint 50 éve, minden nyáron ezen a helyen, a Vár falain belül, ill. a Csónakázó tavon tartják a Gyulai Várszínház előadásait. Ha júliusban megyünk Gyulára és szeretünk az események középpontjában lenni, akkor az Erkel Hotel Munkácsy szárnya főbejáratra néző szobái rendkívül jó rálátást adnak a tavon levő színpadra, így ingyenesen élvezhetővé válnak a Csónakázó tavon tartott előadások. Nekem már volt részem ilyenben, nagy élmény! Ugyan jelenleg ez a szárny felújítás alatt áll, remélhetőleg hamarosan használatba vehetik a vendégek. Aki csendesebb estékre vágyik, a Dürer szárnyba foglaljon, hátrafele néző szobát. Viszont a csendért a tóra néző kilátást fel kell adni.
Lépjünk a Fürdőbe! A Fürdőn belül is folytatódik a park. Vagy inkább a Fürdő van a 200 éves ősparkban. Hatalmas platánok (a legidősebb több, mint 150 éves), több száz féle növény és virág. Már a környezet maga is garantálja a lélek gyógyulását!
Tipp: bogárimádó gyerekeknek és felnőtteknek: a Fürdő téli bejárata közelében áll egy asszony alakot formázó korhadó fa. Ott nyáron hatalmas, de emberre veszélytelen tőrös darazsakat lehet megfigyelni. A fán rajta van egy rövid magyarázat ezekről a darazsakról.
Fürdő történet: magának a gyógyfürdő kialakításának a gondolata az 1940-es évek elején az Almásy család fejében született. Romló anyagi helyzetük miatt szerettek volna a birtokukon gyógyvizet találni és abból fürdőt létesíteni, aminek az értékesítéséből szerettek volna a gondjaikból kilábalni. Geológiai felmérést is végeztettek, ami megerősítette gyanújukat, hogy lehet meleg víz a föld alatt. De az első 4 fúrás nem járt eredménnyel, közbeszólt a Világháború is, így a fürdő építésének gondolata csak az 50-es évek végén kerül újra terítékre. De ez már a szocializmusban történt és a Városi Tanács kezdeményezéseként.
1858-ban 72 °C–os nátrium-hidrogén-karbonátos vizet találtak, az szolgáltatta a gyógyvizet az egy évvel később épült első medencének. Később több kutat is fúrtak és a Fürdő egyre szépült. 1968-tól hivatalosan is gyógyvíz lett az első kút vize és 1981-től Gyula gyógy-fürdőhely minősítést kapott.
A vize reumás, mozgásszervi, gerinc- és végtagízületek kopásos megbetegedéseinek gyógyítására, krónikus nőgyógyászati gyulladásos betegségek, meddőség kezelésére, bőrgyógyászati problémákra is nagyon jó hatással bír.
2013-tól már tényleg egy minden igényt kielégítő fürdővé vált, télen-nyáron az összes korosztály számára akár egész napos kikapcsolódást nyújtva. Gyógykezelések, élménymedencék, szaunapark, éttermek, fagyizók, játszótér - minden adott a gondtalan pihenéshez. A ma már Európa-hírű fürdőben 22 medence várja az ide érkezőket.

Gasztronómia és fesztiválok Gyulán fürdőzve
Ha gasztronómia, akkor ne feledjük, ez a vidék az ország éléskamrája! A gyulai és csabai kolbász, az orosházi libamáj, a szilva- vagy a kisüsti pálinka a legnevesebb étkek és italok erről a vidékről.
De mellettük még a cigányka vagy a görögdinnye savanyúságként vagy a csabai brindza, ami nem is igazi brindza, szintén elmaradhatatlan kóstolnivaló.

A híres gyulai és csabai kolbászokkal kezdeném. A gyulai már a XIX sz. második felében létezett. Története egyidős az első közvágóhíd létesítésével. Elmondhatjuk, hogy világhíres, hiszen már 1910-ben a brüsszeli világkiállításon aranyérmes lett. Majd 1935-ben, ismét Brüsszelben, ismét aranydiplomát kapott gyulai páros elnevezéssel.  Ettől kezdve elindult világhódító útjára, ha kolbászra lehet ilyet mondani.
Manapság gyulait bárhol lehet kapni, de a legfinomabb természetesen a Gyulán gyártottak közül kerül ki. A Gyulai Húskombinát ismerősen csenghet a magyar vendégnek. A Húskombinát már megszűnt, de a Gyulahús Kft-viszi tovább a kolbászkészítés hagyományát. Milyen is a gyulai? Kizárólag sertés vékonybélbe töltött, fűszerezése bors, kömény, fokhagyma és paprika, ami nem csípős. A vékonybél használata miatt az eredeti gyulai kolbász átmérője 26 és 40 milliméter közötti, és nem lehet 26 cm-nél hosszabb. A gyulait jellemzően húskombinátok állítják elő, a házi készítés/ füstölés nem jellemző.
Ha kolbászról beszélek, muszáj a csabait is megemlíteni. A két város közel is van egymáshoz és mindkettő híres. És azért az egészséges rivalizálás is megvan közöttük! Hiszen a megye életében mindkét város fontos szerepet tölt be (megye-székhely titulus is vándorolt közöttük).
Három lényeges különbség van a csabai és a gyulai kolbász között:

  1. Csabaiba (Békéscsaba) nem tesznek borsot, ellenben kétféle piros paprikát. A színt adó édes-nemest és a csípősséget adó erőset.
  2. A csabai csakis vastag lehet, mert vastagbélbe töltik, átmérője 45-60 mm.
  3. A csabai mai napig házilag készül. Ezért girbe-gurba formájú és íze készítőnként eltérő.

Békés megyében a libamáj sem maradhat ki a nemes étkek felsorolásából! A libamáj a mai napig az elegáns vacsorák, esküvők, partik előkelő fogása. Hideg libamáj zsírjában vagy grillezett libamáj sült hagymával sűrűn szerepel ötcsillagos éttermek előétel ajánlataiban. Főételként is számtalan variációban kínálják pl. Lyoni Libamáj. Libamájat kóstolni kicsit nehezebb, talán májusban Orosházára a libamájfesztiválra látogatva sikerül elcsípni egy falatot jutányos áron. Egyéb libás ételért Tarhosra, a Libás Tanyára, igazi tót haluskáért pedig a Frankó Tanyára érdemes elmenni.

Errefelé is jellemző a rengeteg féle tészta (tarhonya, lebbencs), a tejtermékek nagy választéka, a savanyúságok kavalkádja, a lekvárok százféle íze. 
Persze itt is igaz, ha egy időben egy helyen szeretnénk sok helyi finomságot kóstolni, a fesztiválok idejét kell megcélozni.
Békés megyében annyi fesztivál van, hogy csak győzze az ember!
Májusban Sajt és túrófesztivál van Gyomaendrődön. Augusztusban dinnyefesztivál van Medgyesegyházán, pogácsafesztivál Kétegyházán vagy kakasfesztivál Csanádapácán
De azért a megyében a leglátogatottabb fesztiválok a kolbász, és a pálinka köré szerveződnek.
Hónapok szerint:
2009-től tél végén, mindig Húsvét előtt tartják a Kolbász -és Sódarmustrát, a Helyi hentesek egyesülete kezdeményezésével hagyományteremtő céllal. (2016-ban elmaradt ugyan). Itt aztán nem csak kóstolni lehet, hanem a kolbásztöltés fortélyaiba is bele lehet látni. lehet kolbászt, hurkát enni, na meg sódart és cigánykát!
És ha vállalkozó szelleműek vagyunk, még tölthetünk is magunk kolbászt! Lehet mázsálni, füstölni, volt olyan év, hogy kuriózumként régi fából készült hűtőszekrényt is lehetett látni. Töltött káposzta sem maradhat el vagy az erre a régióra jellemző sütemény, a szilvalekvárral töltött tepertős papucs.
Ha április, akkor a Kisüsti Pálinkafesztiválon a helyünk!
2000 óta ad helyet Gyula ennek a fesztiválnak. Ilyenkor Gyula lesz a pálinka fővárosa, ezért képletesen megkapja Budapesttől a főváros kulcsát a fesztivál idejére. Ezen a fesztiválon a minőségi pálinkafőzés rejtelmein túl megnézhetjük, hogy a helyiek hogyan színesítik a főfogásokat gyümölcsökkel. Persze a finom lekvárok, gyümölcslevek sem hiányoznak. A „Főzzük körbe a várat” főzőversenyen pedig a szabad tűzön főtt helyi tájjellegű ételekből bőven lehet kóstolni. Természetesen a főzőversenyen a kolbász nem hiányozhat a felhasznált alapanyagokból. Nagy dicsősége Gyulának, hogy 2006 óta minden év december 6-án az ezen a fesztiválon nyertes pálinkából egy üveggel nemzeti kincsként elhelyeznek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban is. (Szent Miklós a gyógyszerészek, illatszerészek mellett a pálinkafőzők védőszentje is).
Ha a vendég az őszt választja pihenésre Gyulán, akkor elmaradhatatlan gasztronómiai program október második felében a Csabai Kolbászfesztivál! Ott van aztán az igazi sokadalom! És mennyi finomsággal találkozik a vásárlátogató! Persze első és legfontosabb a csabai vastagkolbász, aminek annyi íze van, ahány kiállító kínálja! Mint említettem, itt a kolbász házi készítésű, és ahány ház, annyiféleképpen vegyítik a friss kolbászhúst, a szalonnát, zsírt és piros paprikát. Nagyon érezni a tót (szláv) és sváb (német) hatást az ételek ízében, a sok savanyított levesben, a savanykás főételben. Persze sütni való kolbász, hurka, cigányka, töltött káposzta – mind szerepel az étlapon. Ha szerencsénk van, brindzás haluskát is főznek. Egyediségét az adja, hogy egész Magyarországon egyedül Békéscsabán készítik a brindzát tehéntúróból! Az ok az lehet, hogy az I. Világháború és Erdély elcsatolása után nem volt juh ebben a régióban, viszont a juhtejből készült brindzáról a már több generáció óta itt élő tótok nem akartak lemondani. Ezért megpróbálkoztak tehéntejből előállítani azt. Nem is kis sikerrel. A csabai brindzának semmihez nem hasonlítható, erős, telt íze van. A sült kolbászok hurkák mellé ehetünk csabai savanyított görögdinnyét, ami szintén ennek a régiónak a speciális savanyúja. Az íze isteni!
Ha valaki nem szereti a zajos népünnepélyeket, de mégis helyi ételeket kóstolna, csak sétáljon ki a helyi piacra. Én is úgy teszek mindig. A képek itt magukért beszélnek.
A felsorolást lehetne még folytatni különböző kisebb fesztiválokkal, de szeretnék hagyni felfedeznivalót Önnek is kedves olvasó!
Én itt a mondandóm lezárnám, megyek, vár egy falat jó csabai kolbász!